2017. március 12., vasárnap



A sóskúti „régi” iskola


Minden közösség jellemét mutatja, hogyan viszonyul az iskolához, az oktatási intézményekhez, miként bánik építészeti emlékeivel.

Sóskúton az iskoláztatás terjedésének kezdeti időszakában viszonylag egyszerűen kialakított, többnyire földszintes iskolák működtek: A község előnyös tulajdonságait azonban korán kihasználták, és 1810-ban már kőből készített falú iskola fogadta a nebulókat – a követ természetesen a helyi kőbányából szerezték be.
A község nagy fellendülési időszakában, a monarchia utolsó évtizedeiben, egyre nagyobb igény merült fel egy korszerű iskola iránt. Az 1900-as évek legelején a község új, modern iskolaépület megépítése mellett döntött. A korban – a vidéki falvakban rendkívül ritka módon – emeletes iskola építését határozták el, és az épületre impozáns terveket dolgoztattak ki.
A megfelelő telket a templom melletti területben találták meg. Az emeletes iskola épülete végül 1906-ra készült el, és át is adták a nagyközönség, vagyis a gyereksereg szolgálatának. Ez volt a megyében az első emeletes iskola.




Az épület 15 méter széles, és 36 méter hosszú alapterületen feküdt. A földszinten három, az emeleten négy tanterem helyezkedett el, és ezeken kívül, természetesen, irodák, szertár, illemhely, sőt egy szolgálati lakás is helyet kapott az épületben. A helyiségeket hosszú folyosók kötötték össze. Az emeletre az épület végében elhelyezkedő lépcsőházon keresztül lehetett feljutni. A szobákat és a termeket nagy, üvegezett ablakokon keresztül világította meg a napfény, és hideg időben öntöttvas kályhák biztosították a meleget.
A földszinten alakították ki a kultúrteremnek nevezett helyiséget. Itt bálokat, színházi előadásokat, jubileumi és egyéb találkozókat tartottak. (Később ez lett az iskola tornaterme.)



A hat osztállyal működő népiskolát a község maga vette a fenntartásába – szemben a korszakot jellemző, döntő többséget alkotó egyházi fenntartású iskolákkal. (Az egyház tiltakozott is az „elközségesítés” ellen, azonban eredménytelenül, sőt 1908-tól az iskola állami kezelésbe került.)
Az iskola a kötelező négy osztály (”négy elemi”) elvégzése után további két év, nem kötelező oktatást is képes volt biztosítani.




1914 és 918 között, az első világháború idején a tanítás csak az úgynevezett szénszünetek idejére állt le. A második világháború előtti időszak az egyik legtermékenyebb korszaka a sóskúti iskolának. Elkötelezett tanárok vették gondozásukba és pártfogásukba a gyerekeket. Az ekkor nevelkedett nemzedék sokáig hálával emlegette tanítóik neveit.
1935-ben az iskola leromlott állagát helyreállították.
A második világháború végén, 1944 késő őszétől a tanítás szünetelt, az iskolai épület szovjet katonai kórházként szolgált. A háború befejezését követően lassan újraindult, és folyamatossá vált a tanítás. A szovjetek a berendezés nagy részét tönkretették vagy elvitték, és a hiányokat csak hosszú idő alatt sikerült pótolni.






Az épület állaga azonban fokozatosan romlani kezdett, és a széles körű nagyjavítások helyett csak a legszükségesebbnek ítélt beavatkozásokat végezték el (pl. lépcsőház aládúcolása).

Az 1980-as évek elejére elkerülhetetlenné vált, hogy a helyi oktatás intézménye helyzetével érdemben foglalkozzanak. A teljes körű felújítás helyett végül egy új iskola építése mellett döntöttek.
Helyéül a község akkor már egyre kevésbé perifériális részét, a sportpálya mögötti területet jelölték ki. Ebben az évtizedben sorra épültek a környéki területrészen kialakított, virágnevű utcákban az új családi házak is.
Az iskola helyét a már néhány éve működő óvodával szemben jelölték ki, és építése meglehetősen hosszú ideig tartott. Az épületet végül 1986-ban adták át, és a végleges használatba vétele után (az év novemberében) a Fő utcai iskolaépület elvesztette eredeti funkcióját.
A központban álló épületnek ettől kezdve lett a neve „régi iskola”.

Azóta, több, mint harminc éve, a régi iskola üres. Hasznosítani, új funkciót adni nem sikerült a számára.

Az 1990-es évek elején, egy rövid időre, az egyik utca felőli teremben az újjáalakult „Hangya” értékesítési szövetkezet nyitott tartós árucikk-boltot, és egyben bejárati ajtót az utcára. Az üzlet bezárása után az épület teljesen elhagyatottá vált.

Az 1990-es évtized végén, illetve az ezredforduló környékén többször előkerült az épület hasznosításának ügye, és több ötlet is felmerült ezzel kapcsolatban(pl. értelmi sérültek otthona). A legjobban kidolgozott, legkomolyabb tervet az ezredforduló környékén öntötték formába: újból iskolai oktatást kívántak itt biztosítani. Egy érdi tervező cég el is készítette az engedélyezési és kiviteli terveket. Az akkori Önkormányzat, a mindenre kiterjedő felújítási tervek és az építési engedély birtokában, a következő ciklusban állami pénzre is szándékozott pályázni. 2002-ben azonban polgármester-váltás történt, a tervek megvalósítása hamarosan lekerült a napirendről.
Ezt követően érdemi előrelépés máig nem következett be a régi épület ügyében, és jelenleg a teljes bontásának terve merült fel.


Felhasznált források:

- Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Vallás-és Közoktatásügyi Minisztérium iratai
- Ábel Julianna: Sóskút a II. világháború előtt. Sóskúti füzetek 4. Griger Miklós Emlékére Sóskút Községért Alapítvány, Sóskút, 2015.
- http://iskola.soskut.hu/?module=news&action=show&nid=5857















2016. szeptember 20., kedd

A Fő utcai Keresztes-ház


A Fő utcai Keresztes-ház


A Sóskút építéstörténeti emlékeit bemutató sorozat második része részletgazdagabb, és emellett (bizonyos értelemben) szubjektívabb és személyesebb megfogalmazásúra sikeredett, hiszen a szerző saját házáról lesz szó, amelyben felnevelkedett.

A falu legfontosabb utcáján, a Fő utcán áll, a Vendi kocsma (és a Kisköz), valamint a volt Csernyák-ház között egy hosszú, egykor szebb napokat látott, de máig impozáns méretű és kialakítású épület.

Az eredeti ház kb. a 20. század elején épülhetett, és e század első évtizedeiben fogadóként, kocsmaként üzemelt. Ez volt a család nevéről elnevezett Patz-kocsma. (A ház alatt máig nagy mennyiségű bor tárolására alkalmas, hosszú kiterjedésű pince található.)

A kocsma működésének idején az udvaron alakították ki a nyílt színi mulatóhelyet, ahol alkalmanként táncesteket is szerveztek. Ennek kapcsán a sóskúti emlékezet egy esetet is megőrzött: az 1920-as években egy táncmulatságot a csendőrök kergettek szét, szó szerint a kardlappal ütlegelve a résztvevőket. (Akkoriban sem tudták a „beavatkozás” okát.)
 

A kocsma kb. az 1930-as évek elejéig üzemelt, akkor az épületet a Köpl-család vette meg (a család később Korondira magyarosította a nevét). A család feje, Dr. Köpl Arnold orvos volt, és ő lett Sóskút és a környező helységek körorvosa. Az orvosi rendelőjét a melléképületben alakította ki, és hosszú időn át ott fogadta a sóskúti betegeket (ezen épület 2011-ben illegális bontás áldozata lett).



A ház az 1930-as években (a melléképülettel). – Fénykép: a Korondi-család gyűjteményéből.

A Köpl-család a főépületet felújította, és egyben számos átalakítást végzett el rajta. A végeredmény egy tisztes jómódot, eleganciát sugárzó polgárház lett.

A homlokzat, a magas belterek, az ízléses és díszes intarziákkal kialakított, rézfogantyús ajtók és ablakok, a díszes cserépkályhák, stb. mind-mind magasan kiemelték (és több szempontból kiemelik ma is) a sóskúti, sőt a magyarországi házak átlagából.

Ezen kívül a ház falán cirádás kovácsoltvas zászlótartó hirdeti régóta, hogy tulajdonosainak többsége a nemzeti szellemiség elkötelezettje.
A család történetéhez tartozik, hogy Köpl Arnold felesége, Edit asszony, tanítónő volt, aki a sóskúti iskolában okította hosszú időn át a gyermekeket. Ő kb. az 1950-es évek közepéig tanított.


Ismeretlen időpontban készített fénykép a belső udvarról (az átalakítás előtti állapot). – Fénykép: a Korondi-család gyűjteményéből.
 
A Keresztes-család 1961-ben vásárolta meg az ingatlant a Korondiaktól, és tulajdonjogilag azóta is ők birtokolják. Ezt követően több szakaszban modernizálták a főépületet (bejárat, közművek bevezetése, stb.), az adott kor kívánalmainak megfelelően.

Időközben a mindennapi élet és az emberek közötti viszonyok egyre gyorsabban alakultak át.

A település e központi részén korábban rengeteg társadalmi esemény zajlott (esküvői felvonulások, egyházi szertartások, ünnepségek, stb.). Az utóbbi évtizedek megnövekedett közúti forgalma miatt e társadalmi színtér összetartó és közösségformáló ereje sajnos rendkívül lecsökkent.

(A családi és rokoni összejövetelek, közös tevékenységek a családok atomizálódásával, illetve a televízió, a világháló elterjedésével szintén egyre csökkentek.)
 
 

Egyházi körmenet, 1985. – Fénykép: Keresztes Csaba gyűjteményéből.

E ház történetéhez tartozik, hogy ezen, ma már felújításra szoruló épületben, van elhelyezve a Sóskút történetének dokumentum- és tárgyi anyaggyűjteménye („Sóskút-gyűjtemény”). Az iratok és anyagi eszközök jövője, sajnos, nincs biztosítva, a helytörténeti anyag nincs biztonságban.

Mindezeken túlmenően ezen, egykor nívós szellemiségű ház jelenkori története még inkább bővelkedik megdöbbentő eseményekben. [........] (A fenyegetések miatt törölt szöveg.)

 
A Fő utca, és egyúttal a község centruma folyamatos átalakulásban van. A házak és a középületek többsége, illetve az infrastruktúra elhanyagolt. A közbiztonság rossz, sok az egyedül élő idős ember, és egyre több a deviáns család.
Mindezek ellenére a község hanyatlása, remélhetőleg, hamarosan megállítható lesz